De vajon hogyan szabadulhatunk meg attól a félelmünktől, hogy valójában mi külön nem is létezünk? Hogy lehetünk így valóban független személyiségek?
A függetlenség első jele a valódi függetlenség
Minél jobban ragaszkodunk a másikhoz, annál jobban hasonlítunk arra a magzatra, aki még nem tud a köldökzsinór miatt elszakadni az anyukájától. A párunk azonban nem az anyánk vagy az apánk. Ő a társunk, akivel együtt élünk boldogan. De nélküle is egészek vagyunk.
Ne rettegjünk a megcsalástól
A párkapcsolatban a bizalom a legfontosabb. A jelenben élünk, és a jövőt tervezzük. A múltból maximum tanultunk, de azt újraélni teljesen felesleges. Ha féltékenyek vagyunk párunk múltjára, akkor valójában azt mondjuk ki, hogy mi vagyunk a kezdet és a vég. El kell fogadni, hogy mindkettőnknek volt egymástól független élete, sőt lehet, hogy még lesz a jövőben is. A jelent alakítsuk úgy, ahogy mindkettőnknek a legkényelmesebb. Ne rettegjünk a holnaptól! Itt és most mi vagyunk, én és ő.
Túlzott féltés
Néha úgy gondoljuk, ha valakit szeretünk, akkor rettegésben kell élnünk. Jaj, csak ne legyen semmi baja. Jaj, csak minden rendben legyen vele. Nehogy beteg legyen, nehogy baleset érje, nehogy elhagyjon, nehogy megfázzon, és a többi. Az aggódások 99,9%-a alaptalan. Ráadásul így a saját önbizalmunkat is tönkretesszük. Próbáljunk meg úgy élni, hogy az mindkettőnknek jó legyen. A felesleges félelmeinket pedig dobjuk magunk mögé.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest